Egy fél nap történései

Helyszínek   Emberek   Önkéntesek   BP Keleti  

Néhány infó a Keletiből, ami esetleg még nem jutott el hozzátok

A sok izgalmat okozó családegyesítések - némileg kalandos úton - megtörténtek. Ugyanis mire az asszonyokat, gyerekeket önkéntestársaink visszakísérték pihenőhelyükről a Keletihez, addigra a családfők a reggeli rendőri razzia miatt szétspricceltek. A szolgálatos fiúknak nem volt egyszerű becserkészni őket, de végül sikerült mindenkit mindenkivel összehozni, és idejében vonatra tenni őket.

A fiú, akit Katka doktornő vitt be tegnap a Balesetibe, jól van, megműtötték, lábadozik, még levelet is írt a barátjának. Kicsit nehézkes volt kideríteni, ki a barát, de végül ez is sikerült: társaitól megtudtuk, hogy éppen fürödni ment. Amikor a fürdőjárat lebonyolítója, Zsuzsa meghozta a felfrissült, jókedvű csapatot, átadtam a levelet a címzettnek.

Sok “alkalom szülte” segítőnk volt ma: jöttek fiatalok, idősebbek. A forgatókönyv a következő: jó pár méter távolságra tőlünk megállnak, és figyelik sürgés-forgásunkat. Idővel közelebb jönnek, kicsit belehallgatnak beszélgetéseinkbe.. Végül odalépnek hozzánk, s érdeklődnek, mi ez itt, kik vagyunk. Pár mondatban tájékoztatjuk őket, mire fordulnak, s hamarosan tömött szatyorral jönnek vissza. Egy idős asszony se gyalogolni, se cipelni nem tud, pénzt hagyott nálunk, kérve, hogy vásároljunk be helyette a menedékkérőknek. A fiatal anyuka két pici gyerekével hasonlóképp akadályoztatva van a tevőleges részvételben, ő jelentős összegű vásárlási utalványt adott. Kaptunk ismeretlenektől ásványvizet, gyümölcsöt, kenyeret a rá valóval, bébicipőket, -ruhákat, tisztasági szereket, játékokat. Az adományozók gyorsan kipakoltak, s a köszönetet sem megvárva távoztak. A Pizza King tulajdonosnője öt malomkeréknyi pizzával örvendeztette meg az afgán srácokat, oda voltak érte.

Számunkra, önkéntesek számára két jutalom létezik: ha pártfogoltjaink ránk mosolyognak – egyáltalán hogy újra tudnak mosolyogni -, a másik az a szívmelengető tapasztalat, hogy a segíteni kész jó emberek sokan vannak.

Két rendőr is megjelent a nap folyamán, kicsit nézelődtek, kicsit telefonáltak, aztán leléptek, anélkül, hogy bárkit igazoltattak volna. A köztisztaságiak változatlanul rendesek, segítőkészek.

Az önkéntes csapat megállás nélkül gyártotta a szendvicseket, osztotta a kekszet, gyümölcsöt, gyerekeknek csokit, banánt is. Attila a családok sorsát viselte a szívén, hatalmas dobozban hordta nekik az ennivalót, gyerekcipőket, játékot, mindent, amire szükségük lehetett. Amikor épp nem szállított, sebeket kezelt. Aztán megérkezett Baba Baba is, és így már tényleg kerek volt a világ.

Ma a tegnapinál nyugodtabb csapat volt kint, igaz, talán fele létszámú a tegnapinak. Mindennek örültek, mindenért hálásak voltak. Az a fiú, aki tegnap este a bekötözött sebes lábaival a falnak támaszkodva üldögélt, nem tudott beállni a sorba ételosztásnál, s ezért helybe vittem neki Ahmed gazdag csirkelevesét, ma, amikor meglátott, sántikálva ugyan, de már saját lábán jött elém, s úgy üdvözölt, mint az anyját (vagy a nagyanyját…) Kell ennél több?

Illés Lia